Lövey Varga Éva Seuso_Mindent Bele & Botránykönyv részekben "Örökre megtalálhatsz, örökre elveszíthetsz"

Lövey Varga Éva
Seuso_Mindent Bele & Botránykönyv részekben

"Örökre megtalálhatsz, örökre elveszíthetsz"

Talán, azért járnak eszembe ezek a sorok, mert a 80-as években ezeket először kis papírfecnikre én írtam le, majd Záhony, Kisvárda kicsit túl közel, túl távol került egymáshoz... Ma már hiába írja le az ember, ha sokan összecserélt emberekre emlékeznek csak ...
Cipőékkel vagy másokkal együtt dolgozni, aztán más neve alatt látni az írásokat, még nem jelenti azt, hogy az emlékeid is ellophatja bárki, ha a nevedet, az írásaidat kölcsön is veszik. Ez olyan, mint a helyi reklámújság, meg a rádió és a tévé története. Ha becsukom a szemem, ha becsukod a szemedet, talán látni fogod.
A szemed előtt az égen felrobbanó repülőgép, amelyen a szerelmed, a barátod ül, akkor sem a legkellemesebb látvány, ha a legmagasabb szellemi és lelki kiképzést kaptad, vagy a legmagasabb sebészeti kiképzést, s életmentő vizsgákon vagy túl. A fekete dobozok, az összeégett winchesterek kikódolása pedig legalább olyan borzalmas feladat, mely űz, hajt. A fogadalom, a soha más, a soha másképp pedig lassan kis megegyezésekkel felülíródik a szellemi igények, a fizikai valóság, a kompromisszumok világa által.
Valahogy archivált ez az egész világ, benned, bennem, bennük archiválódott... Ezért is jobb talán a sok bajjal járó Tollforgató elnevezés helyett, magába foglalva minden létező fogalmat és halmazt egy laprendszer elnevezésére. Vesződség, vesződségek.
Ha olyan egyszerű is lenne ez a világ, mint gondoljuk, s valóban nevetni lehetne azon, ha a másikat látjuk lopni, csalni, vagy a szemünkbe hazudni. Mert ugye, nevetünk, hogy szerencsétlen nem veszi észre, hogy észrevették... S még mennyi más minden van a háttérben, amíg eljutunk a határig, hogy dühöt, undort, szótlanságot vagy visszavonulást vált ki a visszaélés. S egy sóhajjal tovább megyünk, újra és újra mást választunk. Másfelé nyújtjuk kezünket, más felé fordulunk, dacból, méregből, kompromisszumból, megegyezésből.
Aztán gondolkodunk, hogy mennyivel lenne jobb, ha ezt más, mások tudnák, tudhatnák. Változtatna - e valamit az a világon, ha Bólyai munkája, s nem Einstein munkája szerint élnénk, mert a munka Bólyaié volt, stb.? Hány, meg hány eset az általános alapozó, középiskoláktól az egyetemekig. S a némaság ül rá mindenre s uralkodik el a cserfes szájakon, mikor más veszi át a diplomát, disszertációt, egyetemi tanári kinevezést, professzori címet, avagy a bírói státuszt... S mi a különbség valójában a börtönben ülő, s a szabadlábon örökre kölcsönvevő emberek között? Néha úgy tűnik, úgy tűnhet, hogy semmi...
Hogy erkölcs és etika határai éppúgy elmosódnak, mint a szeretem és utálom, vagy a zseni és az őrült közötti különbségek.
Gondolkodik, gondolkodik az ember, hogy megérdemli -e az a másik, hogy a hibákra rámutasson, hogy a másik megtudja találgatások nélkül, vagy hagyja meg a saját tévedéseiben más utakon örökre...
Hogy megtudja, megtudhatja-e az a másik valaha, hogy mit is jelent, mint jelentett, és mit is jelenthet az az "örökre megtalálhatsz, örökre elveszíthetsz"....
Kék és narancssárga színei örökre festik a szíveket.... Az utolsó vonat is elment... Beköszöntött az örök éj... Talán, jobb, ha sohase tudja meg senki, miket kellett látva nem látni...
A szívedben míg élsz, örökre megmarad...

"HEC SEVSO TIBI DVRENT PER SAECVLA MVLTA POSTERIS VT PROSINT VASCVLA DIGNA TVIS"

„Maradjanak meg neked sok évszázadon át ezek az edények, Seuso, és utódaidnak is méltón a hasznára váljanak.”

Szeged, 2021. július 09. 16:11.