Lövey Varga Éva
Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele
"Sámánok, táltosok, régészek és nyomozók az idők végtelenjén..."
Olykor, ha lehetne, az ember nem szeretné látni, amit előre megérez, amit előre meglát...
Akkor sem, amikor a bizonyos dolog bekövetkezik, s biztosan tudja, hogy az nem az illető érdeme, hanem visszaélések soraként következett be. S jól tudja, hogy a szenvedések után a mosoly, eredmény után újra még több, még nagyobb szenvedések jönnek, s nem szeretné meglátni a gránitból fakadó vércseppeket, vagy a sós folyamot, mely a szobor szeme sarkaiból fakad. De, hiába hunyja be a két szemét, a látását semmi nem vakítja, semmi sem fedi el, s tudja jól, hogy az alagút végén nem az a fény várja a reménykedőt, amire vágyik...
Miért jutott ez eszembe? Mert sokan naponta használják a szavakat, s magukat a fogalmakat életük végéig képtelenek megkülönböztetni. Az extraszenziorális percepciót és fogalmát már a gyerekek többsége is keresi, valamint a megoldást saját képességeire, azoknak a megértésére, kordában tartására, fejlesztésére is. Sorolhatnánk. Egy általános bevezetőt adnék, a pedagógia és orvostan, a lélektudományok elkerülésével, inkább történeti, régészeti szempontból, kicsit mégis utalva a társadalmi, a biológiai szerepekre, s ezek szétválaszthatatlanságára is.
"A sámán a szibériai eredetű sámánizmus központi alakja, a közösség olyan tagja, aki elődeitől átszármaztatott képességei révén kapcsolatot tud teremteni a közösség és a túlvilág között. Magát különféle módon, tudatosan transzba tudja helyezni. Ez egy olyan állapot, amikor a külvilág ingereire a sámán nem vagy alig reagál. A transz beállta jelzi a túlvilággal való kapcsolat létrejöttét. Ilyenkor a lelke repülni kezd és bejárja a túlvilágot, kapcsolatot teremt az ott levő lelkekkel. A sámán tevékenységének külsőségeit, rituális ruházatát, testdíszítését, tevékenységének mozgásformáit, eszközeit és helyét a közösség hagyományai határozzák meg. A legfontosabb eszköze, a túlvilági utazás eszköze általában a sámándob.
A „sámán” tunguz szó. Bár vitatják, hogy a szó belső keletkezésű volna a tunguz nyelvben, azt pedig az eddigi források alapján nem lehet eldönteni, melyik nyelvből kölcsönözte a tunguz,[1][2] az egyik magyarázat szerint mégis belső keletkezésű szó, és egy „tudni” jelentésű igető származéka.[3][4] A sámán olyan személy, aki gazdag (képi, mozgási, nyelvi, zenei) kódrendszerrel fejezi ki magát, saját kultúráját és annak szimbolikáját jól ismeri, így hallgatósága előtt hiteles és a tudás bizonyosságával nyilvánul meg.[3]
A sámán olyan személy, aki együtt tud élni az elhivatás kényszerével, és az ezzel járó pszichés krízisekkel. A sámán tevékenysége során a túlvilág értelmezőjévé válik, onnan jövő üzeneteket közvetít, és így biztonságot nyújt a közösségnek a túlvilággal szemben.

Egy korabeli szibériai sámán ábrázolása a dobjával
A sámán funkcióiSzerkesztés
Feladatkörei [5][6]:
A természetfölötti lényekkel való érintkezés
Közvetítés a "túlvilág" és evilág között
Közösségi funkciók, rituális szerepkörök
Gyógyítás
Politikai-vezetői szerepvállalás
A sámán funkciói változatos megoszlást mutathatnak kultúránként. Általában igen sokfélék, egyes kultúrákban többfajta sámán is van. Ez az összetett rendszer, az esetleg látszólag egymással összefüggésben nem álló funkciók (pl. lélekvezető, gyógyító, a vadászat sikerét és a jó időjárást biztosító szerep) közti kapcsolat érthetőbbé válik (legalábbis egyes kultúrák esetén), ha például a szóban forgó kultúra lélekfogalmát megértjük, esetleg hasonló alapvető hiedelmeket: a test és lélek kapcsolata, esetleg többféle lélek föltételezése, ezek szereposztása, esetleg egymásba átalakulása, a szellemekhez fűződő elképzelésekkel való kapcsolat. Lásd még egyes kultúrák kettős lélek képzetét.
Brazíliában a sámán olyan ember (férfi vagy nő), aki – állítólag – transzállapotban képes beszélni szellemekkel, segítségükkel belelát a jövőbe, betegségeket gyógyít és hamarabb készít diagnózist, mint egy orvos. [7]
A túlvilági lények sokfélék lehetnek, de meghatározza őket az a túlvilág, amiben a sámán tevékenysége zajlik. A sámán fő feladata a híradás és a segítség." - a Wikipedia sámán szócikke ma már szintén sokat fejlődve mutatja meg az alapokat.
Nem lehet, s nem kell összetéveszteni a sámánokat a sámánt a táltosokkal, a táltossal.
"A táltos vagy régiesen tátos, a magyar néphagyomány szerint természetfeletti erejű személy, a magyar ősvallás egyik specialistája. Tevékenységük egyesítette a papi, orvosi, lélekgyógyász, szertartásvezető, bírói és jós szerepet.[1]
A táltosság többnyire nem tanulható, s nem tanítható volt. Elhívatás alapján történt. Egyes gyűjtések alapján viszont beavatás útján is táltos lehetett valaki.[2]
A táltos egyik legfontosabb jellemzője a „révület” volt. A révülés során távolról gyógyíthat vagy a lelke messzire szállhat, akár a csillagok közé. A révülés folyamatát legjobban és legpontosabban a „Mirkó királyfi” című székely népmesénk őrizte meg.
A legtöbb ismeretünk a táltosról Ipolyi Arnold római katolikus paptól származik, aki összegyűjtötte a népi hiedelmeket Magyar mitológia (1854) című könyvében. Ezek szerint a táltos már a magzati korban közvetlen kapcsolatban van a Jóistennel, itt kapja meg azt a „többletet”, ami születéskor fizikailag a többlet fogat vagy többlet ujjat jelent (vagy bármilyen többlet csontot). Sorsát az Isten eleve elrendelte, valamilyen célja van az életben, ez általában vagy a világ vagy a nemzet megmentése, fizikai vagy lelki értelemben. Táltos lehetett férfi vagy nő is, bárki, hiszen nem az emberek választották vagy oktatták, hanem úgy született. A néphit azt tartja, hogy sokáig szoptatják, csendes, szótlan gyermek, de korához képest rendkívül erős. Sorsforduló volt a hetedik életév, ha eddig ellopták a fogát, nem lett meg a képessége. Ha ebben a korban eltűnt a háztól, „elvitték a táltosok”.
Érdekes adalék, hogy a kereszténység hatására egyes legendák Jézus Krisztust az égi táltos néven emlegetik.[3] Szent László királyunkat gyakran emlegették mint „táltos király”-t, táltos lovának a neve „Szög” volt.
A szó eredeteSzerkesztés
A szó eredete ismeretlen, valószínűleg a rokon tátosból, ami a tát szóból eredeztethető (kitátotta magát a világnak), illetve a tutós/tudós szóból. Mások a török taltból, ami „révültet” jelent.
Táltos a néphitben, népmesékbenSzerkesztés
Hajdú-Biharban és Nagyszalontán fennmaradt az a hiedelem, hogy a táltosnak valamiféle próbatételt kell tennie, fa „ágát-bogát”, létrát kell megmásznia. Ennivalója elsősorban tej és tojás.
A táltost gyakran felruházták a mindentudás attribútumával, sokszor jövendölt is, megmondta, hol van a földben kincs elásva. Általában segítő szándékú, de vihart, jégesőt is okozhatott. Testét nem fogta a golyó.
Jellemző tevékenysége a viaskodás: a táltosok vas vagy tüzes kerekek, kék és vörös színű lángok, ellentétes színű csődörök (pej és szürke), fekete, füstös és fehér szőke bikák formájában küzdenek egymással. A viaskodás célja az időjárás jóra vagy rosszra fordítása. A viaskodás alkalmát előre tudják, azt is, hogy kivel és milyen formában kell viaskodniuk. Hasonló motívumok a népmesékben is fennmaradtak.
A táltoshoz fűződő szájhagyomány két legfontosabb magja a félig bika-félig ember harca, valamint a szárnyas ló.
Diószegi Vilmos kutatásai alapján szinte biztos, hogy csak a magyar hiedelemvilágban fordul elő. A magyarságra jellemző etnikus jegy a máig fenn maradt pogány magyar hitvilág emléke. A táltos alakja részét képezi a magyar népi műveltség samanisztikus emlékeinek. Egyes népmeséink motívuma, az égig érő fa és a „táltos fája” is samanisztikus emlék.[4]
Táltos a mondákbanSzerkesztés
A táltosokról szóló mondák a hiedelemmondák körébe tartoznak. Ezek azonban nem ölelik fel az egész hiedelemkört, csak bizonyos témákat: a táltos különleges tulajdonságait, képességeit, a táltos fája és viaskodása. Mondái gyakran keverednek a halottlátókról és garabonciásokról szóló mondákkal.
Göncöl és KampóSzerkesztés
A két leghíresebb táltos a Göncöl és a Kampó.
Kampó „jégtestű” volt, köpcös, vastag lábakkal, Temesvárott élt. A Budai várban ebédelt egy asztal mellett Mátyás királlyal és szegényesen öltözködött. Emiatt többször megkérdezték Mátyást, miért ül az asztalánál, de Mátyás ragaszkodott ahhoz, hogy ott üljön. Amikor az oszmán törökök megtámadták Magyarországot, „tüzet köpött a szájából” és „jégtestével visszaszorította a törököket”. Mátyás király táltos lovát, akit „Holdasnak” hívtak, visszaszerezte a törökök kezéből.
Göncölnek (néhol Döncöl, Güncü) határtalan tudása volt. Állatokkal beszélt, „értette a csillagokat”, feltalálta a kocsit. Olyan kocsit hajtott, amit ló nélkül vezetett és aminek kerékagya eltörött. Halálát nem látták, teste eltűnt a csillagok között. A „Göncöl szekere” most is fent van az égen, ez az ún. „Ursa Maior”, vagy Nagymedve.
Táltos a bölcsőbenSzerkesztés
Ilyen monda, miszerint a táltos foggal születik, fogát el akarják rabolni a „gonoszok”, de a gyermek sírására felébredő szülők nem engedik. Hétéves korában maguk törik ki a fogat, nehogy ekkor magát a gyermeket rabolják el. Ekörül még nem sarjad epikus jellegű költészet.
A táltos gyermekkorához kapcsolódó mondaSzerkesztés
Gazdagabb a hagyománya a gyermekkorú táltosokról szóló mondáknak: a táltos vihart jósol, nem hisznek neki, ezért sértődötten elvonul; a vihar bekövetkezik. Megjósolja, hogy a tehéntől a gazdája nem iszik már „rugózott” tejet (mert a tehén megdöglik). A kalapját szög nélkül felakasztja, kuglizók közé sárgarépát dob, minden bábut leseper, ezzel pénzt keres. Iskolában rendkívül jól tájékozódik a földgömbön, mintha ismerné a föld összes útjait. Öregember megjósolja, hogy 9 éves korában meghal, ha nem, akkor 12 évesen, ha nem, akkor erős lesz. Kilencévesen megjósolja a saját halálát és meghal.
A táltos fájaSzerkesztés
Ehhez is kevés epikus elem tapad. A táltos azért mászik fel rá, hogy emberi erőt felülmúló feladatot végezzen el: esőért imádkozik, jövőt mond, kitudja, hol van az ellopott marha.
ViaskodásSzerkesztés
Legelterjedtebb és legcsiszoltabb típusok, epikailag kerek történetek a keleti országrészből kerültek elő. Az egyik változatban a táltos segítséget kér a viaskodáshoz egy fehér bikától, hogy verjék ellenfelei körmét. Ha segítenek, a táltos győz, ha nem, akkor a fekete bika elhajtja és jégeső lesz. A táltos ezután segítőinek kincset mutat. Ásás közben szellemek jönnek: „Melyiket akasszuk fel?” - kérdik, és mind elmenekül.
Egy másik mondában egy legény és egy lány szállást kérnek, vacsorára pedig tejet. Megmondják, hogy viaskodni mennek, megjelölik a viaskodás helyét is, ahol a háziak később kincset találnak.
Táltos a történelembenSzerkesztés
A táltosok képesek voltak a fejükön megsérült harcosokat sikeresen meggyógyítani (trepanáció). A régészek által feltárt koponyán a seb szélei gyógyulásnak indultak. Ez azt jelenti, hogy az egyén felépült a sebesüléséből.[5]
A Thuróczi János krónikájában, Attila arra kéri a táltosokat, hogy lássanak a jövőbe, hogy megnyeri a Catalaunumi csatát, vagy sem, de ők azt látják, hogy el fogja veszíteni. A jövendölést az ókori etruszkokhoz hasonlóan (→ béljóslás) az állatok beleiből végezték.
Széles körben elfogadott, hogy a táltosok a pogány hitünk része volt.
Lásd még: ősmagyar vallás
Táltosokat ma is találunk Erdély területén. A festett kazettás Székelyderzsi templom mennyezetén a hat ujjú figurát úgy renoválták, hogy öt ujjúra javították[6]
A táltos király hagyomány számos helyen megmaradt a Kárpát medencében, és mindegyiket Árpád-házi királyhoz kötik. A legfontosabb a lovagkirály Szent László, akinek a lova neve Szög volt. Egy másik legenda szerint Szent István elment vadászni, de elfáradt és lepihent egy fa alatt (ez értelmezhető úgy is, hogy révült a világfa alatt). Azt álmodta, hogy a besenyő had támadásra készül. Az álom alapján elég ideje volt ahhoz, hogy felkészüljön és megütközzön a besenyőkkel, megvédve így hazánkat. A legenda Szent Istvánt is táltosként jegyzi.
Mátyás király korában Galeotto Marzio így ír: „hat ujjú ember volt Apád udvarában”. Mátyás táltos lovának a neve Holdas volt.
Egy 1725. évi debreceni táltosper alapján úgynevezett Balázsi Erzsébetet, akkoriban híres táltost megvádolták, hogy boszorkány. A bíró felszólította, hogy magyarázza el, mi a táltos dolga az életben. A táltos azt válaszolta, hogy a táltos gyógyít, szabad szemmel meglát eltemetett kincseket a föld alatt és „a táltos Magyarországért küzd a Mennyországban”.
A táltos ló/paripaSzerkesztés
A táltosnak legtöbbször volt lova. Eredetileg a táltos ló egy gebe ló volt, amit mindenki kinevet, kigúnyol. A táltos meglátja a ló rejtett értékeit és hatalmát. A népmesék szerint a lónak égő parazsat kell ennie, ezzel megtelik erővel, „aranyszőrű táltos paripa lesz belőle”. Csak a táltos tudja a lovát úgy meglovagolni, hogy „repüljön, mint a gondolat” (révüljön).
A táltos szárnya a révülést, a Földtől való elszakadást jelképezi. Az egyszarvú pedig a többlet szellemiséget jelképezi (ezért nem kétszarvú)." - a Wikipedia mondanivalóit tárgyalhatnánk jóval bővebben. Az ott közölt hivatkozásokat most nem áll szándékomban itt is leírni, de kérem, mindenki használja, bővítse.
Érdemes lenne ezekre további figyelmet fordítani, nem csak a meginduló hagyományőrzés, és élő néprajzi örökség miatt, mert a képességeinket nem vesszük, nem más adja nekünk, viszont mások segítségével, az akaratunk birtokában, döntéseinkkel fejleszthetők.
Fejleszteni is kell őket. Relatív világunk pontosságáival ma már egyre kevesebb tévedési lehetőséget enged meg, s minél több a hiba, annál nagyobb a kár, annál több az érintett...
Ebből adódóan mind a régészeknek, mind a nyomozóknak pontosan ismerniük kell nem csak a koronkénti változásokat, de a jelen alkalmazásokat is. Nem csak a film és mese világában...
Jól tudjuk, a gondolat szabad, de az író, a rendező sem rugaszkodhat el túl messze a valóságtól.
Mert, mindennek megvan, s meg is lesz a következménye...
Mongol sámán képe. In.: https://mek.oszk.hu/01900/01992/html/index690.html
Szeged, 2021. július 06. 23:55
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése