2022. október 4., kedd

Lövey Varga Éva: Kutatói adatrendszerezések - Életrajzok, oktatók, kutatók 3. Szilágyi János György életrajza, kutatói munkássága



Lövey Varga Éva

Botránykönyv részekben & Seuso_Mindent Bele & Régész a pácban / Archaeologist in the lurch
Kutatói adatrendszerezések - Életrajzok, oktatók, kutatók 3.
Szilágyi János György életrajza, kutatói munkássága


Délután már én is fáradt voltam a szellemi és fizikai alkotómunkától, nézve az időjárás híreit, vásárlás után csak pihentem egy kicsit. Szomorúan néztem a lángoló görög területeket, a villámsújtotta részeket, a tornádó nyomokat. Lehűlt levegő mellett nézem egy órája a görög, spanyol, angol cikkek olvasása mellett a fel-felvillanó villámokat, melyek egészen világosra festik az eget, 20-30 másodpercenként. Csöndben eleredt az eső is, a villámok nagy száma viszont megdöbbentőnek látszik. Küldeném a védendő görög kultúra mezei, hegyei felé, hátha eloltaná a pokol tüzeit, melyek veszélyeztetik nem csak a falvak, mezők, de a városok, a főváros életét is...
Szomorúan nézem, s azt érzem, a másik kultúra és vallás bosszújaként, irigységei folytán keletkeztek a tüzek, melyek a szárazságot kihasználva bosszúszomjas őrjöngésbe, s elfeledett segítségnyújtásba kezdtek.
A ritmusos görög szövegek nyitott szemeim elé vetítették az egykori latin könyveket, görög betűket a fizikához, matematikához használt jeleket, a görögórákat, melyeket szerncsés kisgyerekként Hahn professzor és Castiglione keze alatt hallgattam, s melyekhez alig tíz éves koromban Szilágyi János György és Visy József kapcsolódott kimondott igazával; " A gyerekből alighanem klasszika-filológus lesz. Nagyon tehetséges."
Nem éreztem magamat annak, faltam a könyveket, az órákat, tudományos műsorokat, újságokat, múzeumokat, természetvédelmi sétákat... S megválogattam a tanáraimat, a táborokban, szakkörökön, utazás közben is. Mert ugye, szerencsésebb világban már elsősként kulcs lógott a nyakában, s egyedül utazott a buszon is tíz km távot... Nem csak nagyközépsősként készített karamellás tejet a gázon, ha az óvodából hazaérkező anyuka busza késett, a boltban sokan voltak, s a pocak már jócskán korgott.
Ma is hálásan gondolok rájuk, s Németh Péter tanár úrra, aki nem csak a megyei múzeum székében ült, hanem később a régészeti, műemlékvédelmi munkáknál ugyanúgy magához vett, mint László Gyula, akinek könyvét az állítólagos tiltás miatt alig tudtam megszerezni a történelem tanár nénimtől, mikor a tőle kapott példány eltűnt. Vajh, ki tudja, a mai napig, s tudja-e valaki, valóban emlékezett-e akkor, avagy később a kislányra, aki nyílhegyet találva, apa fülét rágva ( Be kell vinni a múzeumba!) érkezett alig hat és fél évesen a múzeumba, ... s nem a dicséretet, a magyarázatot, a történetet várta.
Mennyi mindent mesélhetnék, s kellene...Mégis minduntalan ki kell hagyni neveket, emlékképeket, magyarázatokat... Mert az írásnak a célok is határt szabnak.
S a régészeti cél már akkor sok irányba vitt, a biztatásokkal. S néha védelme érdekében füllenteni kellett a szavalóversenyen, vagy Szabó Magda és mások előtt... Igen, kihasználom majd az írói, költői tehetséget...
Aztán a célokon, magadon kívül néhány dolgot az élet ír... Pedig csak fogalom...
Persze, azt is te hagyod...
Elvonult a vihar, megúsztuk a szélét. Van itt még, aki éjjeli baglyot játszik velem...
Bár fáradt vagyok, a muszáj nagy úr. .egy az idő.
Szilágyi professzor jutott eszembe...Hány Szilágyi volt még mellettem később, az évek során... Jó időre elfeledtem nem csak a szavait...Temetni kívántam a nem kívánatos dolgokat, élményeket. De a szív, az ész mindennél, mindenkinél nagyobb úr.
"Szilágyi János György (Budapest, 1918. július 16. – Budapest, 2016. január 7.[1]) Kossuth-díjas magyar ókorkutató, művészettörténész, főmuzeológus, a történettudomány akadémiai doktora, címzetes egyetemi tanár." - írja a Wikipédia spórolósan, röviden.
Pár sort, amit épp lehet tudni. Semmi olyat, mely a létét, az emlékképét valóban felidézné a gyerekekben, tinédzserekben, olykor felnőttekben, akiket tanított.
Törékeny az élet, de olykor az ígéret mindennél, mindenkinél szilárdabb lehet. Tegyey tanár úr, Orosz István tanár úr óráin kívül sok más órán ült már az ember, 18 éves kora előtt. A latin a biológia, kémia elengedhetetlen nyelve volt. Anyu könyvei a padlás kincsesházban a dédnagyapai örökséggel, az indexében látható nevekkel már a hétéves írni és olvasni korábban tanuló fantáziáját is megmozgatták, az alapoktól eltérően. Ejnye no, azok a sírkőfeliratok, építészeti feliratok...
S utazás mással, Ausztráliába, Kanadába...
Az élet olykor hosszúnak, máskor túl rövidnek tűnik.
Szilágyi tanár úr adatbázisa Gáspár Dorottya és Kákosy László tesztjeivel Harmatta professzor köszönései után nem csak a keleti világot forgatták fel bennem.
Csak találgasson mindenki, kit és hol cseréltek össze, meg vajon mi hiányzik a listákról, a görög nyelvű tanár, meg az akadémiai korai kutatások, a három hónapra tömörített képzés, összevont egyetemi szakok mellett. Mi mikor volt, talán olykor csak az embernek fontos. Az emlék átszáguld téren, időn ... S a pillanatnyilag nem fontos mindig kimarad.
Az apa, édesanya a lehetőségekkel, a kérdésekkel viszont mindig, mindenkit megelőz...
A professzor egy, talán a legfontosabb volt mindőjük közt, s Szepessy Tibor, Adamik és Ritoók, Kerényi és később mások hozzájuk meglehetősen gyermeteg órái csupán emlékezésnek tűntek a színpadon, mely még az antik idők végtelenjei előtt keletkezhetett.
De, mindenkiről a maga és a megfelelő idő sorában...
Szilágyi János nevét sokszor szándékosan rövidítették és keverték.
" Felsőfokú tanulmányokat a budapesti tudományegyetemen végzett, Kerényi Károly, Alföldi András tanítványa és Devecseri Gábor évfolyamtársa volt. Munkahelye a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteménye lett, amelynek 1951-től 1992-ig vezetője, majd pedig főmuzeológusa. Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen is tanított mint címzetes egyetemi tanár. Komoly érdemei vannak az Antik Gyűjtemény szervezésében, a nemzetközi szakmai kapcsolatok kiépítésében és az ókori civilizáció, kultúra, irodalom és művészet kutatásában és megismertetésében.

A Seuso-kincs »PELSO« felirata a vadásztálon
Kutatási területe kiterjedt az ókori görög és római irodalomra, az antik művészettörténetre, a vallástörténetre és az etruszk kultúrára, az etruszk-korinthoszi vázafestészetnek a világon található teljes anyagát feltárta és közreadta Etruszko-korinthosi vázafestészet c. könyvében.[2] 1952-től a művészettörténeti tudomány kandidátusa, 1973-tól a történettudomány MTA doktora.[3]
1984-ben a Seuso-kincs felbukkanásakor a Getty múzeum vendégeként feltűnt neki az egyik ezüst tálon a "Pelso" – felirat, ami a Balaton latin neve, felhívta az ottani szakemberek figyelmét, hogy a felirat ellentmond a kincs állítólagos libanoni származásának és valószínűleg a pannóniai eredetet igazolja.[4] A Magyar Ókortudományi Társaság főtitkára volt másfél évtizeden át és szerkesztette a Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts-ot. 500-nál több tudományos közleménye, kötete, kötetbe írt fejezete, bevezetője, előszava, utószava jelent meg, nemzetközi érdeklődésre számot tartó tudományos közleményeit és köteteit német,[5] angol,[6] francia nyelven is közzétette. A Német Régészeti Intézet és a firenzei Istituto di Studi Etruschi tagja volt.
2015 végéig folytatta tudományos kutatásait. 2016 elején hunyt el 98. életévében."
Szomorúan olvastam a Seuso anyag felvételnél, majd utána a sorokat. Bár kértem, a 2010-es évtől a munkáim ellenére sem találkoztam már vele ..
A bajok közt a haláleset csak salétromos marás volt a fémen, a gyémánton... Marás, mely repedést okoz, de fel nem bírja számolni azt, amit tönkre akart valaki tenni...
Szeged, 2021. Augusztus 09. 02:10




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése